"A tanulás folyamatát vizsgálva nem mehetünk el a motiváció kérdése mellett. A tanulási folyamat valójában csak akkor lehet eredményes, ha a tanuló kellõen motivált. Carl Rogers, a személyközpontú pszichológia atyja meggyõzõdéssel vallotta, hogy az olyan tanulás, amely jelentõsen befolyásolja az emberek viselkedését, belülrõl kezdeményezett, és a dolgok és összefüggések felfedezését célozza" (Klein, 1989:44).                   

Ennek igaza könnyen belátható. A kívülrõl kikényszerített tanulás ritkán vezet eredményre. Ezért a tanuláshoz egy motiváló környezet kialakítása szükséges.

Az elõbbiekben meghatározott motiváló környezet Rogers szerint akkor jöhet létre, ha a tanár „tanuló-centrikus”, illetve az eredményes vezetõ „beosztott-centrikus”: õszinte, elfogadja a munkatársait (tanítványait), figyel rájuk, megérti õket, és ezt képes is kifejezni (Klein, 1989:47). Rogers, Thomas Gordon, és a személyközpontú mozgalom késõbbi követõi mind magától értetõdõnek vették, hogy amennyiben a viszony nem ilyen, hanem hierarchikus, távolságtartó, õszintétlen („játszmás”), kommunikációs korlátok („közléssorompók”) alakulnak ki. Ez az átadni kívánt információ torzulását, illetve a tanulással szembeni ellenállást alakít ki, és az egyhurkos tanulási modell elterjedését eredményezi.   (Gordon, 1991, Rogers, 1998, Holt, 1991).

Rogers a „Lényegi tanulás” (1998:18-20) címû mûvében a következõ feltételeket határozza meg a hatékony tanulási folyamathoz:

1)       a téma kapcsolatban legyen a személy problémáival. Ez a tapasztalati tanulás alapelve is, hiszen csak létezõ hallgatólagos tudást tudunk externalizálni, s ahhoz tudunk új tudást kapcsolni a tudás folyamatában (kombináció).

2)       A tanár hitelessége (kongruencia). Információkat még csak-csak, tudást már nem elfogadni olyan embertõl, aki azt nem képviseli hitelesen.  Mit ért Rogers a hitelesség alatt? „… legyen az, aki, és vállalja tudatosan saját attitûdeit”.  Olyan embertõl tudunk tanulni igazán, aki maga is hús-vér ember, és nem „steril csõ, amin keresztül a tudás egyik áramlik” (Rogers, 1998:19)

3)       A tanár legyen elfogadó és megértõ a másik fél személyével és érzéseivel szemben.

4)       Források felkínálása: Rogers szerint a tanulásnak több forrását kell felkínálni a tanuló fél számára, és hagyni, hogy önállóan, külsõ kényszer nélkül válasszon az eszközök között. (Ez lehet egy üzenet az iskolai képzés számára: alternatív forrásokat kell felkínálni, hogy a tanuló ne kényszerüljön bele egy tanulási helyzetbe se, mert a kényszerített helyzetekben a tanulási hatékonyság nagyon alacsony)."

Írta: Suhajda Éva Virág, részlet „A tudás megosztása és termelése a tudásintenzív szervezetek életében” c. szakdolgozatból

Hivatkozott irodalom:

Rogers, Carl R. (1998): Egy kreativitás elmélet felé, in: Lényegi tanulás a terápiában és oktatásban, kiadta a Rogers Személyközpontú Iskola, Budapest

Rogers, Carl R. (1998): Lényegi tanulás a terápiában és oktatásban, kiadta a Rogers Személyközpontú Iskola, Budapest

Rogers, Carl R.(1993): Az értékek modern megközelítése felé: az érett ember értékelési folyamata, Harmadik part, 1993. õsz, 16. szám, fordította Draskóczy Magda

Klein Sándor (1989): A kliensközpontú pszichoterápiától a kultúrák közötti kommunikációig, in: Személyiségfejlesztés II – irányzatok, csoportmódszerek,  Komárom megyei Mûvelõdési Központ, Tatabánya

Gordon, Thomas (1991): Tanári eredményesség javítása, TET,  Gondolat, Budapest

Holt, John (1991): Iskolai kudarcok, Gondolat, Budapest,